A legtöbb szülő, örül annak, ha a gyerekének sikerül elérnie, teljesítenie egyik legnagyobb (vagy épp a legnagyobb) álmát ill. vágyát. Nem értem, miért van az, hogy egy anya gyűlöli azt amit a lánya/fia szeretne. Lehet, hogy életében először és utoljára tudja ezt megtenni, mert soha többé nem lesz ilyen alkalom.
Igen.. Végre teljesül az egyik álmom.. ott leszek egy kpop koncerten. Igaz, hogy nem Koreában, hanem Párizsban, de a lényegen ez nem változtat. Anya pedig nem örül neki.. sőt, egyenesen gyűlöli.
Megértem, hogy nem örül neki, suli időben van, ráadásul érettségi elött és hát tudjuk, hogy én se a tanulásról vagyok híres. De azért egy picit örülhetne neki. Nagyon rosszul esett, amit tegnap este a fejemhez vágott és, hogy nem bízik bennem.
Néha elgondolkodom, mi lenne, ha nem szeretném Ázsiát, nem ragaszkodnék hozzá, csak egy normális hétköznapi ember lennék. Vajon jobb tanuló lennék? Vajon más lenne a természetem? Mennyire lennék más ember..? Annyira kíváncsi vagyok mit csinálnék másképp, kik lennének a barátaim stb..
Nem tudom.. a Korea meg Japán az, ami tartja bennem a lelket a barátaim mellett. Naitonak rengeteg mindent köszönhetek.. ő is mindig tartotta bennem a lelket és mellettem volt. Lya is mindig felvidított. Nikivel nem szoktunk annyit beszélni, sőt.. inkább csak suliban, de ő is mindig mellettem van. De ez kölcsönös, nagyon szeretem őket. Talán ők hárman azok, akiknek nagyon hálás vagyok. Miattuk tudom elviselni az élet sötétebbik oldalát. Tudom, hogy sokszor kibírhatatlan vagyok, de mégis elviselik (legalábbis megpróbálják >.<). <3
Nem sokára érettségi.. nem sok időnk maradt és bele kéne húzni... Magyartól félek, mert kb semmit nem csináltunk még. Matek meg.. igen, attól félek a legjobban. Többi szerintem menni fog.
13nap és irány Párizs.. 1hét kikapcsolódás, némi BEAST koncerttel. Istenem.. végre láthatom őket.
Kicsit életutálatos lett ez a bejegyzés.. de ígérem legközelebb nem ilyen lesz :)